Megbékéléstől a fesztiválig (A városünnep 25 éve)

Nyomtatás
2016. április 22. péntek, 07:35
Írta: -   
Kategória: Szent György Napok 2016
 

Rendhagyó beszélgetésre, emlékidézésre gyűltek össze szerda délután a színház büféjében mindazok, akik az elmúlt negyedszázadban a Szent György Napok olykor igencsak rögös útját egyengették. A kezdet nehézségei, anekdoták, kulisszatitkok, kínos és vicces pillanatok, sikerek – szinte minden terítékre került, amit ez a huszonöt év jelentett az eredetileg a békés együttélést üzenő, illetve az egykori György-napi vásárok emlékét idéző rendezvény életében.

Negyedszázad szervezői emlékeztek. Fotó: Tompa Réka„A marosvásárhelyi eseményeket követően napvilágot látott, Hargita és Kovászna megyére vonatkozó jelentés után, 1991 nyarán született meg az ötlet, hogy valamiképp üzennünk kellene: Sepsiszentgyörgyön románok és magyarok egyaránt itthon érezzük magunkat, és nincs helye az etnikai eltávolodásnak – mely sajnos ’90 márciusa után itt is jellemző volt, mindenki a maga klikkjével folytatta. Szent György, a sárkányölő személye ideálisnak bizonyult, hogy ráépítve javasoljuk egy városünnep megszervezését, amit aztán a következő év áprilisában a frissen polgármesternek választott Albert Álmos fel is karolt és a hivatal meg is szervezett. Kónya Ádám az eredeti elképzeléshez hozzáadta, hogy az egykori György-napi vásárok hangulatát is idézzük meg” – kezdte az emlékezést Gheor­ghe Tatu, Sepsiszentgyörgy egykori alpolgármestere, későbbi prefektus, egyben ötletgazda is, aki csak a beszélgetés kedvéért érkezett a városba. A volt elöljáró emlékei szerint az elképzeléssel élen jártak, az első ilyen rendezvény volt az egész országban, ráadásul merész ötletekkel is indítottak, hiszen meghívókat küldtek a Szent György nevét viselő településeknek egész Európába – a külügy egyik államtitkára a nagykövetségeken keresztül juttatta el. Végül Balatonszentgyörgy küldöttsége komolyan vette a meghívót, de az igazi csemege a szibériai Novoszibirszk város képviselőinek érkezése volt, amely településsel testvérvárosi szerződést írtak akkor alá. „Dávid és Góliát társulása volt ez” – idézte fel Tatu.

Így kezdődött az első szervezés, egyebek mellett Fortyogófürdőről, a szarvasmarha-kiállításról hozott zászlókkal, Kónya Ádám saját kezűleg, otthonában életre hívott, a lobogókra helyezett régi városcímerével, valamint a később sokat használt hangszignóval, kevés pénzből, sok jóindulattal – folytatta a visszapillantást vállvetve Czimbalmos-Kozma Csaba és Gheorghe Tatu.

A kezdetet követően Veres-Nagy Tímea kérdései nyomán lassan élednek a további emlékek, az 1993-as Györgyök díjazása fagylalttal, Carpaţi cigarettával, ingyenes taxifuvarral, napilapokkal, az első „szervezői irodák” (telefon, írógép, fax, majd számítógép), a pár emberes mindenes csapat, és amint azt Tóth-Birtan Csaba megnevezi: a mai közbeszerzés elődje 1993-ból, Albert Álmos álmából ébredve – relaxációs nyelvkurzuson – rájuk bízza a Szent György Napok megszervezését. Az első tűzijáték története sem mindennapi, Tóth-Birtan Tinka nevetve idézi fel: egy kék zakós, sárga műkezes úriember érkezett a pirotechnikai cégtől, piff-puff, dirr-durr rakétákat ígért, de végül jól sikerült. „A mára már letisztult vásár eleinte egyszerű volt, azt kínálták, amire szükség volt, árust nem igazán utasítottunk el, és három év kellett, mire a helydíjból megtérültek a költségek” – idézi fel Ördög Lajos. Olyan is előfordult, hogy szekérrel érkezett az árus, és három napig onnan kínálta portékáit – mesélték a résztvevők. Szintén kalandosan került a programba a Gaál Lajos-futóverseny – Csutak Tamás szerint inkább a véletlen segített –, a különböző fellépők pedig az utóbbi időkig is hozták meglepetéseiket: a Smokie például távozni akart a technikai problémák miatt, két rendben is, a Bikini pedig csúnyán elkésett, és jócskán ittasan érkeztek a zenészek. Lajkó Félix egyszerűen nem lépett fel az egyik helyszínen, illetve az őrkői, Texas néven futó táncegyüttes miatt még a diszkriminációellenes tanáccsal is meggyűlt a bajuk a szervezőknek, s egy esetben a verés sem maradt el – sorolja Lázár-Prezsmer Endre, Dancs Zsolt, Grubisics Levente, valamint László Endre. A fejlődésről ugyanakkor sokat elmond: míg 1996-ban még két csapolt sör volt a fellépők honoráriuma, a Smokie már 25 ezer eurós díjért zenélt Sepsiszentgyörgyön. A találkozáson nem maradt el a tárgyi emlékek kisebb seregszemléje sem. Sok-sok történet, mely csak egy irányba mutat, a 2002-ben hétnaposra bővült városünnep mára már referenciarendezvénnyé vált, igazolta 2007-ben kapott mottóját: a Találkozások ünnepe.

Háromszék Napilap (www.3szek.ro)