Mindörökké Micoolás

Nyomtatás
2009. március 19. csütörtök, 15:27
Írta: Orsi   
Kategória: 2008. december
 

Nem futkározom. Szót fogadok, és nem eszem édességet ebéd előtt.

– Mikor jön meg a Mikulás? – tör utat magának a kérdés.

Eközben: a szóbanforgó személy helyt ad az utolsó simításoknak. Egy hirtelen mozdulattal felkerül a fekete szemüveg is (hogy mikulásos szerénységét igazoljuk: nem vagányságának, hanem előrelátásának tulajdonítható a sztárberkekben kedvelt objektum viselete, hiszen a rivaldafény...). Jaj, és a kóla. Felvillantani a médiának. (Elejét venném a kérdezgetéseknek. Igen és nem, kedves olvasó. Igen,valóban a Mikulás mutatkozik a Coca Cola-reklámokban, és nem, a híresztelés, miszerint az ebből befolyó összeget önös célokra fordította, csupán rosszindulatú pletyka.)

Egy végső mindentellenőrzök telefonhívás. (Valóban elkerülhetetlen velejárója a munka kifogástalan elvégzésének a technika e tudománysűrű vívmányának érvényesítése. Hiszen népességnövekedés egyenlő több gyerek, ami fordítottan arányos a birtokolt idővel, megkövetelvén a technika társulását.)

Kesztyűhúzás. Egy emlékkép a régvoltból: becsúsztatja ujjait a kesztyűbe, majd biciklijén begördül az izgatottság pissztelenjébe. Mennyi hasraesés és kék folt őrízte az új jarművel való találkozást. Mi tagadás, sokszor fulladtak a próbálkozásai hóbuckába, de sikeresen lépést tartott a korral. Az évszázadok a biciklit autóra, majd repülőre cserélték, és egy negyedóra múlva már: egy piros folt suhan.

Micoolás