Csáji Attila festészeti és fényművészeti tárlat

Nyomtatás
2009. szeptember 01. kedd, 00:00
Kategória: Kultúra
 
„Minden absztraktnak tetsző munkáját átáramoltatta énjének csak nemes anyagokat átengedő szűrőjén. A legkevésbé sem akar a hagyományokban megkapaszkodni, hanem sokkal inkább dokumentál, hogy amit alkot az már a jövő hagyománya” (Gunda Béla)

A mai magyarországi plasztikus festészet és a fényművészet jeles alkotója, Csáji Attila 1939-ben született Szepsiben (a régi Abaúj vármegyében). 1948-ban Budapestre kerűlt. Gyerekként egy évet Utrechtben (Hollandia) töltött, és itt kezdett intenzíven rajzolni. 1964-ben diplomázott az egri Tanárképző Főiskolán, és ettől az időszaktól elvont-szürrealista képeket festett. 1965-től kisérletezik a plasztikus képekkel, majd hamarosan elkezdi festeni a Jelrácsok-sorozatát. 1968-ban létrehozza a SZÜRENON-nevű progresszív művészeti csoportot. Néhány társával megalapítja a Balatonboglári Kápolna Tárlatokat, melynek célkitűzése a magyarországi avant-garde törekvések széleskörű és folyamatos bemutatása. 1970-től konceptuális grafikákat készít, a Fekete-képeket. 1977-től a lézerfény művészeti lehetőségeit vizsgálja dr. Kroó Norbert fizikussal, ahol a fénnyel való festés kiaknázatlan lehetőségét látja. Itt a cél a véletlenszerű megjelenésben az ok-okozati összefüggések feltárása, a komponálhatóság megoldása. 1980-ban e lézer interferenciák és preholografikus képek első magyar szinházi alkalmazója, több fény-koreográfiája jön létre általa. 1982-83-ban elkészűlt Csáji lézer animációs filmje az „5. vagy 6…”. Tanúlmányutat tett az Egyesűlt Államokban 1987-88-ben, ahol művészi megközelítéssel kisérletezett a transzmissziós holográfia lehetőségeivel, a Massachussets Institute of Technology Media Labjában, közben a Center of Advanced Visual Studies tagja lett. Az 1990-es évek elején megszervezte a Kepes Központ első egységét, részt vett a Szinyei Társaság újraszervezésében, melynek első választott elnöke lett. 1993 Nemzeti Kultúrális Alap Képzőművészeti Kuratóriumának elnöke lett, majd 1996-ban részt vett a Nemzetközi Kepes Társaság létrehozásában, melynek máig is elnöke. 2009-ben munkásságát Munkácsy-díjjal ismerték el. A művész így vall magáról: „Lézer kalanddal terhelten sem hagytam abba a festést, s ma is festőnek tekintem magam”.

Sepsiszentgyörgyön 2005-ben még állított ki a Nemzetközi Kepes Társaság fényművészeti tárlatán, festőként most nyílik alkalom, hogy bemutatkozzon városunkban.

Jelenlegi tárlata szeptember 2-a és október 5-e között tekinthető meg a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Gyárfás Jenő képtárában (Szabadság tér 2., Bazár sor).