Múzeumi Esték 2009

Sófalvi András: Udvarhelyszéki mesterséges védbarlangok

Múzeumi Esték 2009 címmel idén is folytatódik a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum a tudomány világába bepillantást engedő előadás-sorozata, melyben az intézmény munkatársai és más szakemberek kutatásuk legújabb eredményeit, érdekességeit osztják meg a nagyközönséggel.

Elsőként Sófalvi András, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum régésze tart előadást Udvarhelyszéki mesterséges védbarlangok címmel, melyre 2009. március 24-én, kedd este 7 órakor kerül sor a múzeum Bartók termében.

Mindenkit szeretettel várunk, a belépés ingyenes!

Udvarhelyszéki mesterséges védbarlangok

„Udvarhelyszéken több olyan mesterségesen kialakított barlangcsoportot találunk (Udvarhely – Rez-oldal, Budvár, Máréfalva – Kőlik, Kénos – Veresmart, Telekfalva – Őrhegy, Muzsna – Likoldala, Tibód – Szirt-oldal), melyeket a mondai hagyományok szerint a székelység a török harcok idején menedékhelyként használt.

A pontuszi konglomerátum kőzetbe ásott barlangoknak sajátos, többkamrás szerkezetük van, írott adat nem tudósít róluk, és a közelmúltig más történelmi forrásunk nem volt velük kapcsolatban. Kőzetük mállékonysága alapján elég egyértelműnek tűnt, hogy nem lehetnek őskoriak. A barlangok felmérése során világosan kiderült, hogy a hasonló szerkezetű, általában többosztatú vagy többkamrás barlangok egy időhorizontba tartoznak.

A telekfalvi barlangcsoport 2. számú „nagybarlangja” a legnagyobb (kb. 150 m²) és legösszetettebb az udvarhelyszéki barlangok között. Az itt folytatott régészeti feltárás során 16–19. századi emlékanyag került elő. Legkorábbi leleteinket egy 1534-es pénzérme (lengyel garas) keltezi, így megállapítható, hogy a barlangokat már a 16. század közepén létrehozták és védekezésre használták a hagyományoknak megfelelően a környék falvainak lakói. A máréfalvi Kőliknál folytatott régészeti kutatás érdekes adatokat nyújtott a barlang szerkezetének megismerése szempontjából, ezzel párhuzamosan pedig újabb négy, erőteljesen lepusztult vagy beomlott barlangot sikerült azonosítani.

A sajátos emlék-együttes, amely egyelőre udvarhelyszéki jellegzetességnek nevezhető, eddig többnyire elkerülte a kutatás figyelmét, viszont a székelység késő középkori – fejedelemség kori történetének különleges színfoltját képviseli, értékes adatokkal egészítve ki a korabeli védelem szervezetét.”

Sófalvi András