ŐőŐőŐőŐőŐőŐő...

A férfiak általában humanoid külső vonásaikról ismeretesek, amely erős ösztönökön alapuló belső háziállatkát rejteget. Azért születtek, hogy az általában arany aurájukról és angyali szépségükről felismerhető lányok segítségére legyenek (bevásárló-, babakocsi-tologatás, autó-, kormányvezetés, rendetlenítés, virágszedés, pénzkeresés stb.).

A szerelem az egyetlen eszköz, ami segít a hím vagy nő jellegű egyedeknek megkülönböztetni párjukat a többitől. Merthogy az „Igazi” az mindig más, mint a többiek. Az Egyetlenen minden ruha jobban áll, a mosolya fehérebb (mégha ugyanazt a fogkrémet is használja, mint mi, átlag halandók), és még a szomszéd sem irigykedik a fűje zöldjéért.

Viszont az Igazi van tele a legtöbb hibával. Kegyetlenül elbambul másfelé, ha beszélünk hozzá, órákat tölt a fürdőben, mikor csak zuhizni ment be, elfelejt mindent, nem figyel ránk, hazudik, egyetlen szavával a Mélybe ránt. De az Égbe is emel, ahogy jár, ahogy lélegzik, ahogy illatozik, ahogy a kisujját mozdítja, ahogy él... minden vele töltött másodperc maga a Mennyország. És a Pokol. Reménytelenül kapunk a telefon után, mikor letette, vágyakozva lessük a sarkon, mikor ránézünk, ő mindig mást figyel, nem nyílik meg előttünk, bármit is kérdezünk, csak kétségekbe ringat, könyörtelen.

Kegyes, mikor megajándékoz szája egyetlen rezdülésével, szeme pillanatnyi ragyogásával, meleg, puha bőrével. Gyönyörűsége álom. Rémálom, mindenki figyelmét felhívja rendkívülisége, nézése mindenkit megbabonáz, és ő, amíg úszik dicsősége fényében, a szenvedés a legmélyebb helyekre is behatol, nem hagyva fájdalom nélkül semmit.

És a néma zokogás nem akar abbamaradni. Az öröm könnyei lassan gördülnek le a találkozás izgalmától kipirult arcunkon. Újra láthatjuk őt, újra hallhatjuk őt, és ennél jobbat, ennél szebbet elképzelni se lehetne.

Ennél jobban kínozni már nem tudna, mindig elfordul, mindig ragyog, és ezt mindenki látja! Mindenki látja, hogy vele vagyunk, hogy alantasságunk mennyire nem illik varázslatos lényéhez. Hogy mennyire torzak vagyunk az Ég e mennyei teremtménye mellett, aki életet épít, reményt ad, értelemet ennek az egésznek.

Akiért meg kell halni, mert az általa okozott kínok már elviselhetetlenek. És igen, a Halálban, csak a miénk lesz! Magunkkal visszük ígéreteit, szép, gyengéd szavait. De talán ha visszahívna... És Ő kérné, hogy haljunk meg érte, megtennénk! De élnénk is érte.

(És Ő értünk?)