sok-dusok-turandusok-MATURANDUSOK

Akár ez a sor is lehetett volna a maturandus-heti őrült feladatok egyike. Az immár hagyománnyá vált hét sok örömet és bánatot hoz a XI. és XII. évfolyam számára. A szervezőknek nehéz mindent kézben tartani, a végzősök folyton csak elégedetlenkednek.

Sajnos hajlamosak vagyunk elfelejteni a hét igazi értékeit, azt, amiről ez a „valami” valójában szól. Amikor feltűzik a hímzett M-betűs szalagot a ruhánkra, attól a pillanattól kezdve még inkább felelősséggel tartozunk cselekedeteinkért, bekerülünk egy másik világba, amely sokkal igazságtalanabb, mint bármelyik, amiben eddig részünk volt. Ezután meg kell gondolnunk, hogy hová milyen ruhát illik felvenni, nehogy újra abba a hibába essünk, hogy a szalagavatónkon olyan rövid és ránk feszülő öltözetben jelenjünk meg, amelyről azt gondolhatják: elővettük régi, kinőtt gyerekruháinkat.

Játszva, nevetve, vidáman kell átélnünk ezt a hetet, hiszen a célja az, hogy utoljára lehetőséget biztosítson gyermekkorunk felidézésére, még mielőtt megtörténne a nagy BEAVATÁS.

Mint tavalyi szervező pontosan tudom, mennyi áldozattal, idővel és energiával jár a hét megszervezése, lebonyolítása. Idén szomorúan láttam, hogy a szervezőcsapaton belül nem uralkodik összhang, jókedv és ez a kivitelezésen is meglátszott. Hiányoltam a csapatjátékokat, amelyek még jobban össze tudták volna kovácsolni a társaságot, viszont kellemesen csalódtam a közösségek lelkesedésében és sikervágyukban.

Kicsit másnak képzeltem el ezt a hetet, fokozottabb hangulattal, jó kedvvel, mint egy ünnepet, és úgy gondolom, hogy az egész iskolának kellene ünnepelni, hiszen egy egész évfolyamnyi felnőttel lett gazdagabb.