1. Minap olvasom

ortodox kápolnát szenteltek a kovásznai szívkórházban. Hogy mennyire törvényes, avagy indokolt ez egy állami kórházban, miért épp ortodox, ha meg az, mennyire lehet ökumenikus – véleményem szerint csak részletkérdés – fő, hogy az itt gyógyulni vágyó a betegek érdekét képviselje. A most gőzerővel épülő megyeszékhelyi csendőr-katedrálishoz hasonlóan, mely ezúttal a minket védő teméntelen zsandárok lelki üdvét hivatott kondicionálni, magas, hazafias hőfokon.

2. Olvasom

Olvasom, hogy merjünk álmodozni, nagyot, hatalmasat: merjük Sepsiszentgyörgyöt Európa Kulturális Fővárosának képzelni! Hát, kérem, ennél nagyobb badarságot életemben nem halottam!

3. Szennyes-teregetés

Megbotránkozva olvastam minap a Háromszékben Kádár Gyula polgártársam álláspontját városi tanácsunk ama bölcs határozatával kapcsolatosan, mely szerint városunk területén tilos lett a nyilvános ruhaszárítás.

4. Olvasom

végre megnyílt a vadászmúzeum. Hogy kies városkánkban, mely sajnos még buzgó, elfogult lokálpatriotizmussal sem mondható turisztikai célpontnak, mennyire volt igény efféle létesítményre, most nem vitatom, nekem személyesen cseppet sem hiányzott.

5. Olvasom,

legutóbbi népszámlálás eredményét: megszámláltatott magyarságunk szinte negyed millió híjával találtatott. Azaz egy évtized alatt a romániai magyarság csaknem 15%-al fogyatkozott. Ilyen iramban, s főleg egy „racionális” közigazgatási átszervezéssel, bő emberöltő alatt teljesen eltűnhetünk e kies tájról.

6. Megbotránkozva olvasom...

Megbotránkozva olvasom, mire fogják költeni pénzünket helyi hatóságaink. Nem, szinte nem hiszek szememnek, beteg elme megalomániás terve lehet ez: mélygarázs Sepsiszentgyörgyön, az EU egyik legszegényebb városkájában!

7. Én is sztrájkot hirdetek!

Minap olvasom, hogy egy helyi cég adósztrájkkal kíván tiltakozni az 50%-os adóemelés ellen. No meg ennek politikai bonyodalmait. Vérszemet kapván elhatároztam, hogy én is, mint fizikai személy, sztrájkolni fogok az ennél kisebb, de nyugdíjamhoz viszonyítva aránytalanul magasra emelt adóm miatt, lévén e korrigálás hétszer nagyobb, mint nyugdíjemelésem.

8. Minek után...

Miután – kiderült, hogy 1989 karácsonya éjjelén, Olt-parti töltésen hasalva, csupán aktivisták, szekusok által rendezett „forradalmi” színjáték balga statisztája voltam;

9. „Tűnjetek már el!”

...olvasom a múltheti Háromszékben, Kerekes Gyula úr levelében, nem kis elégtétellel. Lám, van még aki napjainkra annyira jellemző nem-, vagy beletörődést, apátiát mellőzve, még ha szélmalomharcot is vállalva, de nyilvánossá teszi tiltakozó álláspontját.

10. Nem szavazok

Én hiszek a decemberi 21-i világvége-sztoriban! Igenis, hiszem, hogy immár csakugyan beüt az a megjósolt nagy ménkű, sőt, ez nálunk valamivel hamarább fog bekövetkezni. Most az egyszer megelőzzük nyugatot, ugyanis a katasztrófa már kilencedikén, egy armageddoni választási csata formájában nyilvánul majd meg. Hogy mit fog hozni ez az electiós üstökös – istenséget, avagy sátánt? – nézőpont kérdése ez, relatív, mint mindig. Viszont előre ismert, immár törvényszerűen meghatározott örökös vesztese: a szavazó nép, ki ezúttal is mazochista módon választja meg önnönmaga későbbi ellenségét, jobban mondva nyúzóit.